Azt akarom, hogy a képen legyenek emberek,
nem túl zsúfoltan, a háttérben meg lomhegyek!
Fátyolfelhő mögül szürküljön a flaszterre a nap,
és zsongásból csak azt halljuk, hogy "...te vagy fasz..."!
A százforintos bolt firkált fala tövében
legyen egy kosár, egy centrifuga és középen
üljön egy kislány, cikkcakkos szövetkabátban,
és játsszon kopott arcú Matrjoska babákkal!
A háttérben fekvő szakállas öreg bácsikáról
ne vegyen tudomást senki! Egy kombi Dacia-ból
pakoljanak ki serényen szőnyegeket a tetőre,
míg Marika az 5/A-ból lángosát megkeni tejföllel!
És én ott akarok állni az egész közepén!
Látni akarom, ahogy a fásult arcokra ráül a remény,
de tudtukon kívül szarik egy nagyot az orrukra,
mert ezt az elcseszett kort nem cserélik se régire, se újra!
Február tizedike, és vasárnap van.
Kirakodóvásár lett a Szag utcában.
Itt van minden fényevesztett,
kedd délután megtévesztett
Dzsumbujlakó.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.