.

Az ember ha elfárad,

elképzeli a sajtot holdnak.

Szivárványt vizionál a locsolócső végébe,

majd este kietlen csatornák közt szaladgál

adásért, s a TV mocsarában cuppog

lépésről lépésre míg álmot nem mond

egy felkészült bemondó

csíkra szűkült szemére.

- Ilyen most az ember.

Az ember ha elfárad,

felsegíti a hölgyet a buszra.

Nem figyel melyik sarkon ette tavaly málnát,

reggelit a gyereknek, s egy pillanattal odébb

mint ha muszáj volna, csordul bele az utóba

mint patak, mi szójátékot játszik a katakomba

-  Ilyen most az ember.

Az ember ha elfárad

az istenhez könyörög pénzért..

Olcsó kenyeret keres a polcon

félbehagyja minden elvét ha lát egy AKCIÓ!!-t

katarzist érez minden rohadt epizód végén

dühös ha megint hazudott egy politikus

persze megszokta már rég

-ilyen most az ember

s így pereg a galaxis eme kupacára

az időtlen emberi lét.

Az ember ha elfárad,

a halál csak egy egyszerű álom.

Nem inspirál sem a mennyország,

sem fény. Hiszen tudja

az alagútba régen beszorult már minden

egy foltnyi világosságért

talán mindenki újra félne a végtől

lenne miért, s hogyan élni.

Talán egy másik bolygó kéne csupán.

Kalandozni mielőtt elsírja magát e gömb.

De már nincs tiszta mozdulat és gesztus

-ilyen most az ember