.

Ma könyvjelzővel a kezemben

szarrájelöltem a világot.

Minden tárgyra egy cetli,

rendszerezünk mindent,

a kvarkokat osztom szorzom

míg egyszer csak x=ember

Hová is mennék?

Artériákat szimulálok az ösvényre

gyökérrel.

Rakok egy sárgát a DNS-re

míg a vér, mint hallucinogén

űrpempő csodává bassza a teret.

Zűrös világ ez. Magyaré a roskadás,

a világé a sötét anyag.

Beszív a fekete pötty

míg a történelmünkbe dőlünk

mint forró kés a szarba.

Kemény ujjaimmal túrok a hajamba.

Ez egy rohadt valóság.

Hallom a nyelvem mint idegenét

álmélkodom a tájon

pesszimizmus maxima

de a tudat még mindig erős

s a legény áll a két folyó között

a zsebébe nyúl…

…csak előhúz egy újabbat

és már ragasztja is maga alá

GÁT írja rá komótosan

majd elmerül a vízben

a kanyarból néztem

ahogy elszakadt a fonál

erjesztek egy utolsót

és ahogy süllyed a hajó

egy kupicába csurgatom

az eszenciáját a múltnak.

A sok szemét; elemészt a fos

a tv, a reklám a boltban.

Félholtan fekszem egy komódon,

és az orvos bejön,  meglát,

egy számlát ír rólam

1db test + 1 lélek

az annyi mint…

persze közben rám kacsint

és bár én még élek

előránt egy post-it-et

a homlokomra rakja

felirattal: halál beállta 14:20.

S én megnyugszom

mert még van egy órám

egy teljes órám

amíg tényleg  szarhatok az egészre...