.

ez itt miért zöld? (vagy miért nem?)

A betűk összefüggéseiből eredő kaotikum nem a blogszüzesség elvesztésének vérpecsétes bugyija, ez maga az eszköz.

Egy nem egészen egy nappal ezelőtti egysör* után nem biztos, hogy természetes kényszer egy ilyen bejegyzés idepötyögése, főleg, hogy ez a két elborult művész itt olyan verseket (sic!) ír ide, hogy még egy emós is kacagna, én meg csak sírok és zavarban vagyok, mert ugye műszaki ember, meg elvek (pláne), na én soha, ha meg netán, akkor aztán főleg.

Szóval én volnék a harmadik amígó, aki nem sajnálja magától az élet szépségeit, meg az elborulásait szecsa megfogalmazásával a leghumánabb reálember, és a hobbim, hogy szeretetből bántok embereket, de ez csak gyerekkori trauma, rezső bácsi meg a fészer, ne firtassuk, bár a néma szellentés eredendő képessége nyilvánvalóvá lebbent némi elfuseráltságot. Mindenből tréfát csinálok, nem ismerek (el) szenteket, ennek ellenére karaterúgással még nem illették orcámat, pedig biztos kijárna már a verés. Ja, szeretem a tájszólást, meg az ízes beszédet, palacsintából inkább a túrós.

Én ide nem fogok verset írni, majd ilyen karcolat, tárca, esszé lesz - azért nem tudom, mert nem tudom, hogy melyik mi. De véleményem - na - az van dolgokról, amiket fent-lent publikáló sorscsapástársaimmal minden létező dimenzióban - és azok között félúton - igyexünk tanulsággá, úttá, vagy céllá alakítani.
(persze de-vel nem kezdünk mondatot/meg kisbetűvel se, ugye nagyokos/, meg deviszont sincs, namajd Grétsy bácsi megmondja, régebben szerettem a  helyesírást, ám a blognyelv az élő és írott között rajzolódik ki számomra, úgyhogy itt most nyelvészeti liberál lesz, nagy erőkkel, mert szeretjük a szavakat furán sorba-párhuzamosan kapcsolni, meg hídba is, namegintaszakma, nemértek a lovakhoz, nem mondtam még?) már a legót is szerettem sokáig, régtől. Sosem hittem, hogy egyszer abba fogom hagyni a legót. Így vagyunk az élet LEGFONTOSABB dolgaival. Egyszer már nem azok. Legyenek. Ami fontos, álljon it  lecsupaszítva csontig (és a bőrömön viselem lassacskán): open ears, open heart, open mind, open mouth.

Nagyon szeretek enni, hedonista volnék, vagy mifene. Rajtam ez még annyira nem látszik, mint szeretett macinkon, aki a munkaügyi központ adatai szerint látomásos zenekarnévkitaláló amúgy. Ezt biztos eltitkolta.

Ja. Sziasztok. Kopec vagyok. Ezennel. (csinnadratta)

Nem, ez nem grimasz. Ilyen az arcom. Made by life.

*tudjuk a sör olyan mint a hangya, nem jár egyedül, hát én sem nagyon tudtam már járni egyedül, ez ilyen dolog. beszéljünk róla?