Ha egy éjjeli lepke szárnyán megpihennél
ne hidd hogy a látvány hiteles.
Elvesztettél minden rációt
csak a metafizika nyújthatna tökéjt
de libben a lepkeszárny
s a vétkes megpihen.
Hadilábon állsz a dicsőséggel
kedved lenne atomokra bomlani
s a száj lehorgad, csitítja az oktatói nesz
fóliázott aroma és fekete és fáj
hogy az ember fárad
s a vétkes megpihen
éppen elővennéd a jobbikat
de kényelmes ez így nem sietsz
csak ösztön lény vagy mint egy rák
ki az ollójával éppen artériát metsz
mert az ember sorsa a szenvedés
s a vétkes megpihen
vadonnak látszik mit az éjjel
még ártatlan pálmafának néztél
elő a késsel és hadonássz ha fáj
megsajdul a lélek de te csak szalutálj
termelődjön a nyálad az olvasólámpa fénynél
mert a bűnös épp jóllakik
miközben mi tunkolunk kiflivel…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.