.

A hintó kiszaladt a nyelv alól.

Megannyi ló patája

koptatta szuvas fogam,

míg végül ideget talált a mén.

s nem is sírtam én

Harmincas évek boronája

szép lassan őrli a jazz-t

agyam barázdái közé,

s lassan homogén lesz e szerv.

szép kis ütemterv

ebben az érben a vér,

mint sziklapor csurog a dobogó

órába. Minden egyes perc

absztrakt és helyén való

Hogy a ménben akad egy két fa ló

nyelvem alól szalad az emlék

az agyam felé. Vagy inkább vissza?

Mennyire furcsa

mikor a tér az idő poharából issza

amit soha senki nem hozhat vissza

Én is inkább lennék pata.

Koptatnám mások fogát az ínyig.

Én is inkább lennék idő

manapság az anyagnál az jobban dívik.

Vagy akármi más, melyhez van

konzekvencia rendszer

viszonyítási alap,

vagy csak melyet old egy vegyszer

és úgy feloldódva

lefelé a mennybe

láthatnám a poklot

Dalí keretében

Eisenstein-el együtt

énekelném újra,

hogy az ember csak fingik

és mások ujját húzza.