Mert a fatál is tévedés.
megannyi ébredés
s egy reggel sem telt el
anélkül hogy végül
pupillám ki ne táguljon.
Ki kéne próbálni a folyton alvást.
Na nem a halált! Nem a kómát!
Afféle álomba létet:
önelégült messzeséget ott belül
mélyen…
Összeveszni egy kentaurral
a folyton változó világban. (valami semmiségen)
Néha papnak lenni aztán metamorfózis. - Hoppá!
átváltozott a pap jól szituált
pillangóvá.
Jól átgondoltam hidd el!
Csak ne lenne bennem az a belső gát,
hogy lehet, hol most vagyok az álom
s mit alva látok a valóság
Ócska közhely tudom jól
kit ne érdekelt volna e kérdés?
Ha rád fognám, hogy te vagy,
az lenne csak a sértés.
De ki tudja mi az igazság,
lehet a fa tál is tévedés.
Hát a porcelánt favorizálom
s reggel jöhet az ébredés.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal