"Legyünk mind posztmodern, mert az annyira jó! Nézzük meg belülről a múltat a jövő tükrében, amit még tegnap délelőtt rakott elénk a jelen." - mondta Gábor, s szavai lendületével fejest ugrott egy tányér magányba.
"Ez nekem tetszene?" - kérdezte riadtan, de akkor már késő volt.
Sem egy tegnap, sem egy ma, sem egy holnap, és semmilyen viszonyítási alap, egy sarokba vetett kendő, vagy egy lemerült kvarcórában ragadt pillanat sem mutatta az utat.
"Merre induljak?" - kérdezte magától, mikor kezdte felismerni, hogy nincsenek szavak, jelentések, konvenciók, amik ebben a helyzetben igazolnák kérdése helytállóságát. Kérdés sem volt ekkor, és hely sem, ahol állhatna...
Nem!
Vagy igen?
"Egészen máshonnan kell megközelíteni ezt az állapotot. A bezártságot a tökéletes szabadságba, a végtelen randevúját a semmivel."
És ezen a ponton elfogyott a legutolsó szó is. Nem lehetett már használni őket, nem léteztek tovább. Gábor pedig elindult a megértés felé.
Most szavak és gondolatok nélkül gyalogol a mindenség és a semmiség határán...
Ne csak olvasd, hallgasd is: Colorstar - Karma Tours
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.