.

Ebben a versben nincsen semmi furcsa.

csupa ösztönszerű kéjelgés, vágyak halmaza;

fiatal lányok illata, öreg emberek szava.

Amint a szellő suhan végig a gerincen, a kis szőrszálak

mintha ébrednének, kacagnak a köntös alatt.

Ők érzik mélyen, hogy bizsereg a szellem,

Formálódik a jellem, idomul az alak.

Asszimiláció: csavartan érthető ebben a világban.

Egyszerre harcolsz az elemek ellen, miközben

te, mint individuális idol csuklasz a közelgő tavasz miatt.

Amely beléd szalad. Az ok? Nincs mit tenni szeretned kell.

Érdekel a mögöttes tartalom. Miért pont a tavasz a szerelemé?

Mert a sok virág, meg a zöldülő rét?

Elvették a téltől a tisztulás szépségét az autók,

 s cserébe adtak némi sportot

meleg kandallót, hideg érintést. Beszédes szavak.

Én mondom ez egy szép vers.

Bár a tél az utolsókat nyögi.

A tavasz a gyilkos évszak

maga alá gyűri, s mi cserébe

díjat adunk neki:  tessék tavasz tiéd a szerelem.

A tavasz szégyellje magát.

Gyászoljuk szegény telet.

S ha bimbódzik az első fa,

a sírjánál hajtsunk fejet.

De csak azért mert ez egy szép vers.

(Amúgy meg is verhetnénk a tavaszt. Szerintem megérdemli.)