.

Megadod-e ma magad, vagy csak a
magadadással altatod agyad?

"Lófaszt!" - ezt mondanám erre -
"Ha legalább valaki másfelé menne!"
Tudjuk, hogy a körforgalom és a zebra
között az állatkertben megbújt a jobbra.

De itt nem az irány a lényeg...
Lehetne balra is, de ez csak méreg!
Az eredendő káosz, az olvadáspont,
szublimáció, mikor a szavak nem áldott

állapotban, és nem csak úgy
lebegnek, mert az értelem rút,
kövér mágnessel ragadja magához
mindet, és ezzel jelentésre kárhoz-

tatva heverek valami elhagyott
hűtőházban a bordás asztalon.
Akinek kell belőlük, bemegy,
felveszi, kimondja őket. A kegy

nekik, ha csak összevissza zavarva
érthetetlen halandzsa, blablabla
lesznek, mert ilyenkor igazán szabadok,
s ordíthatják végre: a konveciók szar alakok!

"Legyünk mind posztmodern, mert az annyira jó! Nézzük meg belülről a múltat a jövő tükrében, amit még tegnap délelőtt rakott elénk a jelen." - mondta Gábor, s szavai lendületével fejest ugrott egy tányér magányba.
"Ez nekem tetszene?" - kérdezte riadtan, de akkor már késő volt.
Sem egy tegnap, sem egy ma, sem egy holnap, és semmilyen viszonyítási alap, egy sarokba vetett kendő, vagy egy lemerült kvarcórában ragadt pillanat sem mutatta az utat.
"Merre induljak?" - kérdezte magától, mikor kezdte felismerni, hogy nincsenek szavak, jelentések, konvenciók, amik ebben a helyzetben igazolnák kérdése helytállóságát. Kérdés sem volt ekkor, és hely sem, ahol állhatna...
Nem!
Vagy igen?
"Egészen máshonnan kell megközelíteni ezt az állapotot. A bezártságot a tökéletes szabadságba, a végtelen randevúját a semmivel."
És ezen a ponton elfogyott a legutolsó szó is. Nem lehetett már használni őket, nem léteztek tovább. Gábor pedig elindult a megértés felé.
Most szavak és gondolatok nélkül gyalogol a mindenség és a semmiség határán...

Ne csak olvasd, hallgasd is: Colorstar - Karma Tours

kalitkatestű ember

szíve helyén kismadár.

etető a veséje, itató a mája

szolid magányban él, mint

éjjeliszekrényen ülő vizespohár.

már a vén lüktető lény

sem dalolt pontos ütemre rég

de most kétkedő fohásza büntető szándékát

nem bojkottálja sem másik madár

sem akármi másik lény.

ketrecbe fogott dallamait

örökké visszhangozza az idétlen táj

ostoba domború vidékek

nyáron bután zöld erdő,

télen együgyű ködös homály.

csak hallatja hangját a csőrös

hosszú idő után most órák óta mondja

szerelmes volt a színekbe az illatokba

a gyümölcsbe a magokba

de minden olyan egyszerű

ha te vagy az utolsó,

s még ily butácska alakban is

kérdezed az istent

hogy szeretett e téged?

kit érdekel a vélemény

mennyi az üres frázis latin közhely

teret találsz az űrben s az idő

nem is létező halmazát megannyi szerkezet

beosztja helyetted. Édes komám!

Engedd ki magadat magadból

halj inkább meg mint hogy

egy ilyen dimenzióban létezz

válaszok nélkül születsz

s te is mint mi választ nem ad, nem kap,

csak kérdez.

Sajtold ki magadból a régit

hagyd inkább szabadon az ócskát

Hallom a dörömbölő szellemet benned s a

mikroszkopikus galaxis üvölti: Háború!

Ketrecember S.O.S.! Az indok: „Deja vu - mélabú”

A sorok között olvasás elcsépelt mesterség. A legjobb dimenziók a betűk között vannak, azt viszont sem vonalzóval, sem mikroszkóppal nem lehet megtalálni. Ahhoz el kell felejteni mindent, és saját szabályokat kell alkotni (levegőből és porból). Ha elég őszinte vagy magaddal, akkor nincs jó, nincs rossz szabály. Egyaránt tiszta lehet egy tömeggyilkos normája és egy feddhetetlené. Ennél viszont fontosabb, hogy  kell a sok szabályod között lennie egy olyannak amit úgy neveznék én, hogy a „szabad akarat póráza”.  Ha ezzel rendelkezel, képes vagy mosolyogva elismerni más ostobaságát. Mindezt úgy, hogy nem csalod meg magad.  Aki rendelkezik ezzel a normával, az megtalálja az istent.

Mert igazából az élet, meg a halál együtt szokott szívni

Nagy bőrfotelekből kacagják, hogy az ember hogyan sínlyi

Meg ezt a furcsa barátságot, mi a végtelen kezdetén

Darabokra tépte a végzetnek vélt lét gépezetét

- "A világ az egy olyan hányás, ahol mindenki répa"

- "Az igazi férfi két szex között kiveri a faszát..."

- " soha nem idézek magamtól, mert az böszme dolog"

- "egyszer olyan szépet álmodtam, hogy mikor felébredtem a valóság rémálom volt"

- "ebben a társaságban nem lehet mit tenni, mindenre rá kell bólintani"

- "Az erősebbik fél dönti el, hogy a gesztusod dicséretes, vagy csak megadtad magad"

- "annyit fifáztam, hogy sípcsontvédő nőtt az ujjperceimre"

kopec: "Infraszemmel meglehet találni a villanykapcsolót, bár akkor már minek."

kopec: "Olyan rosszat tett, hogy az őrangyala fejbelőtte magát."

kopec: "Svéd tudósok bebizonyították, hogy ráérősen szarni egészséges."

Kirakatban minden elem
a karácsony itt van újra
neonfények téli pára
nesze egy kis giccses kúra

sikít itt az összes közhely
piros színben megint minden
kívül díszes milyen kár hogy
nincsen több hely nekem itt bent

mert beengedném a kiscicákat
aztán neonfényt kötöznék rájuk
lássák milyen jó ha van egy
igazán jó kis barátjuk

csókoljunk meg szívből mindent
az utca lámpát a padkákat
a nyálkás betontömböt
a verebeket az atkákat

hopp hogy azok elköltöztek?
sebaj hitelre veszünk jegyet
elrepülünk utánuk és itt meg
lemarad egy kis ekezet.

de kit érdekel ez a kis baj
ha mindezt jövőre is érezhetem
a mű mikulást az ytong téglán
büszkén újra fényezhetem

sírjon az kinek ez nem jó
én örömmel tartok vele
s akinek kerti mikulása van
annak meg forduljon ki a bele.

Lassan elkészül a dolog, sajnos nem nagyon értünk (még) a blog design megszerkesztéséhez, de ami késik nem múlik. Aki tud segíteni az esetleg szóljon.  Hárman leszünk a nagy önkifejezés mesterei (Hunor,Kopec és Jómagam) akik majd jól megmondják mit miért, meg mit honnan. Ja és elmondjuk, hogy a zsákos cukorka illatú világelmélethajlítódrótkobold kiképzés helyszínét hol találjátok meg, és azt is, hogy hogyan kerülhetjük el a kobakra kapott barack fájdalmát. Addig is pettingre fel...

Igazából fingom nincs hogy fogom szelektálni azokat a dolgokat amik publikusak, ezért lehet hogy néha olyanok is lesznek amik nem azok. Mármint persze nem a pöcsömet fogom mutogatni, mert pl. az nem is gondolat ugye... De ha már rávettem magam arra, hogy engem is elkapjon a gépszíj, akkor nem fogom visszafogni magam. Ha meg mégis elmarad a rendszeres látogatás, akkor nem jött össze. De azért egy próbát megér. Én meg most megveregetem a vállam, és aszondom magamnak üdv a fedélzeten cheba… ja és in cannabis veritas